Megkérdezték a gyerekeket, ki a rossz ember...
"Rossz ember az, aki hazudik..." (hopsz, akkor én is az vagyok olykor, gondolom magamban)
"A rossz ember az, aki becsap minket..." (hopsz, akkor én is az vagyok, néha)
"Nemcsak az lehet rossz ember, akinek bibircsókos az arca..." (rá se merek gondolni, hogy sokáig kiütéses volt a pofázmányom)
Egy nap a közösségi portálon keresztül megtalál valaki egy bemutatkozó levéllel. A levél nagyon tisztelettudó, választékos, szinte modoros. Zanzásított élettörténet. Idegenben, távoli országban befutott karrier, gazdagság, egy-két szerethető félmondat a családról, értékrendről, s most újra itthon, "egy orvosi műszereket forgalmazó cégnél", barátokat, közös programokat keresve, keserédes, romantikus, mondom, szerethető bemutatkozás. (Persze nem nézted meg Goda Krisztina Kaméleon című filmjét idejében, szóval a levélben nem találsz semmi furcsát, vagy szokatlant.)
Barátkozni kezdetek, s mivel a másik nemhez tartozik az illető, ugyan idősebb nálad, de jó karban van, megnyerő a modora, korrekt a megjelenése (az, hogy kis hátizsákkal jár üzletkötő létére, meg sem rezzenti pilláidat), találkoztok, egy kávé a sarki kávézóban, és észre sem veszed, máris a karjaiban kötsz ki. Persze, hiszen alig vártad, hogy végre kiköss egy ideális, jól szituált társ mellett, akit végre Anyádnak is büszkén mutathatsz be. Le vagy véve a lábadról.
Jön a romantikus hétvége a hegyekben. Megszervezed a gyerekfelügyeletet, minden tökéletes, két héttel az első levél után. Az, hogy kissé gépies az ágyban, nem lényeges, majd belejöttök.
Verseket ír hozzád, neked. Muzikális lélek. Közös jövő varázsütésre körvonalazódik. Együtt mentek albérletet nézni, szerződést ír alá a te szerelmesed. Állandóan a mobiltelefonján lóg, sms-ek jönnek-mennek - mindig csak a munka, már megint bentről zaklatják. Félrevonul, telefonál, munka munka munka. Vagy ha az már nem elég hatásos, hát az anyja csinálja vele a fesztivált. Mert anyuval él... Mindig ő jön hozzád, te valahogy sosem jutsz el az ő közegébe. Mert anyunak senki sem elég jó.
Aztán jön a probléma. Kölcsön kér tőled (neked sincs egy vasad se, de nem gond, elveszed a Karácsonyra félretett pénzből, az úttörő ahol tud, segít), mert - és itt aztán az ötletek végtelen sora következik, de ami fontos, neked olyan történetet ad elő, amivel nálad eredményt tud elérni. (Ahogy a Goda-féle Kaméleon mondja: "Az vagyok, akinek látni akarsz".)
Ne zavarjon, hogy amúgy ő egy gazdag embernek indult nálad. Miért is ne szorulhatna meg 30-40-50 ezer forinttal egy három hete még házat+Rolls Royce-ot+kötvényeket orrod előtt mézesmadzagként elhúzó tanult, okos ember? Ne aggódj, ez a kis pénz csak két hétre kell, még Karácsony előtt megadja. (És persze közös mobilelőfizetést is vesztek készülékekkel és társkártyával együtt, hogy egymással ingyen beszélhessetek, az, hogy a te nevedre szól a szerződés és a hűségnyilatkozat 2 évre szól, meg az egész akciót te fizeted, föl se tűnik, rózsaszínű hályog a szemeden. A napi 30 sms mondjuk nem ingyenes, ti mégis javarészt így tartjátok egymással a kapcsolatot. De ez sem tűnik föl.)
És még aznap megindul a pénzmozgás. Egy hét múlva gyorsan "még ma" kell egy újabb kisebb-nagyobb összeg, és te boldogan adsz életed (idestova három hete inkarnálódott) értelmének.
A történetnek nincs vége, sosem lesz vége, pénz megy, információ jön, a hasonló bűncselekményekért többszörös börtönviselt szélhámos kihátrál a kapcsolatból, az életedből, persze némiképp sértődött, mert "olyan ember nem való őmellé, aki megkérdőjelezi az ő szavahihetőségét"...
Azt gondolod most: engem ugyan senki! Velem ugyan soha!
Meglepődnél, ha jobban körülnéznél, hogy a ma társ nélküli, társra vágyó 30-as 40-es nők közül hányan találkoztak már a báránybőrbe bújt farkassal, s hányan sétáltak bele vakon csapdájába. Ahogy egy "áldozat" frappánsan megfogalmazta: Lássuk be, mi ezt a szerelmet megvettük magunknak, pénzért vásároltuk meg az odafigyelést, a törődést, a reményt.
Drága egy éjszaka lesz az, Lányok...
Esopus: Az lopóról és az ebről
Hogy az eb veszteg hallgatna, az lopó ád vala neki egy darab kenyeret. Mondá az eb: Aha, kenyeret adsz nekem, hogy ne ugassalak, de ösmerem én az te ajándékodat mint csalárdságodat, mert ha én ez kenyeret el venném, te az házból mindent el vinnél.
Egy kevés haszonért sokat el ne veszess,
Akaratod gonoszra legyen ugyan feszes,
Úgy mondják rólad, hogy töttél, mint eszes.
Végezetül meg nem állhatom, hogy idemásoljak egy másik blog-ot, ki ne hagyd az elolvasását! :-)
http://fogatlanmuzsa.blogter.hu/113483/megall_az_esz_-_vedooltas_hiszekenyseg_ellen
Utóirat: ha érdekel, pontosan hogyan "dolgozik" a szélhámos az áldozat behálózásán és később milyen indokokkal kér kölcsön, vagy netán kísértetiesen hasonló történetet éltél/élsz meg, és kérdéseid vannak, írj a Merkur33@freemail.hu címre. Köszönöm
Cikk a fentiekben megrajzolt emberről:
