"Amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik." Nietzsche
A szélhámosokat az antiszociális személyiségzavarral (szociopátia) azonosítja a szakma.
Az antiszociális személyiségzavar a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavara.
Az antiszociális személyiség „nem szeret, nem szorong, nem tanul”.
(Irodalom: Hervey Cleckley: Az épelméjűség, mint álarc, 1941)
Jellemzők:
simulékonyság, felületes kedvesség, báj
• egocentrizmus, nagyzásos önértékelés, szeretetképtelenség („nem szeret”)
• hajlam az unalomra
• kóros hazudozás, csalás
• becsület, szégyenérzet és empátia hiánya
• érzelmek szegényessége, emocionális mélység hiánya, másokkal való törődésre való képtelenség
• "parazita" életstílus
• promiszkuitás (gyakori partnerváltás) a szexuális kapcsolatokban
• jó intellektus
• több házasság, zavaros családi élet
• reális, hosszú távú tervek hiánya
A szociopata a normális ember tökéletes másolata…
Hihetően játssza a szerepét! Megtanulja a szerepeket, ha kell, a bűnbánatot is eljátssza („nem szorong”).
„Szociális öngyilkos” - mintha a kudarcot keresné („nem tanul”).
Vannak öngyilkos gondolatai, de ritkán valósítja meg ezeket.
Büntethető! (hál’Isten)
Tisztában van azzal, hogy amit tesz, büntetendő – csak éppen ez nem érdekli.
A csalás, okirat-hamisítás, sikkasztás, jogosulatlan címhasználat, házasságszédelgés jogi kategóriáiban tetten érhető.
A mai kor kedvez a gátlástalan, önző, manipulatív, érzelem nélküli érdekemberek érvényesülésének.
Ha akar tőlünk valamit, a számunkra megnyerő oldalát fogja nekünk mutatni és nincs ráírva, mi munkál benne (vagy mégis?).
Hogyan ismerhető fel:
- túl egyenletes a teljesítménye, stressz-helyzetben is „hidegvérű”
- szuggesztív, manipulatív
- minden hazugságnak van valami igazságalapja (!)
- Felismeri a gyenge pontot a másik emberben (rés a pajzson), és ott hízelgi be magát („túl jó, hogy igaz legyen”)
(Szuggesztivitás: kialakítható, megszerezhető tulajdonság
Feltétele:
személyes többlet - fölényhelyzet a környezethez viszonyítva - szuggesztivitás
l Személyes többlet:
l Ismeretbeli
l Esztétikai
l Erőnlétbeli többlet
l Élményforrás jelleg)
A szakirodalomban általában abban megegyeznek a szerzők, hogy a manipulációt és a meggyőzést az különbözteti meg egymástól, hogy míg a meggyőzés során a kommunikátor szándéka ismert a befogadó előtt, a kommunikátor nyíltan megvallja, hogy mit szeretne elérni, és nyíltan felvonultatja az érveit, eszközeit célja elérése érdekében, addig a manipuláció durva megtévesztés, amelynek során vagy a közlőeszközei nem tudatosulnak a befogadóban, vagy a diskurzus valódi célja nem ismeretes a számára, esetleg mindkét eset egyszerre áll fenn.
Hogyan védekezhetünk ellene:
- megerősítjük gyenge pontjainkat (önismeret, önbizalom)
- egészséges éberség, kritikai érzék, hatodik érzék (pl. egyszerű, spontán keresztkérdések: munkahely, család, az ő környezetének tanulmányozása)
- A barátok, a család megerősítése, visszajelzései, szeretete
- Keressük a motivációt, amely mindig egyszerű!
l Robert D. Hare: Kímélet nélkül (1993)
Paul Ekman: Beszédes hazugságok (2009)
l Allan Pease-Barbara Pease: A testbeszéd enciklopédiája (2004)
l Popper Péter: Hazugság nélkül (1999)
l Eric Berne: Emberi játszmák (1964)
l