2011/4. Szépség álruhában

 2011.01.09. 14:36

Ismét a szokott álom.

Most egy vidéki városunkban jártam - az épületek, sétálóutca jellegéből adódóan lehetett volna épp Szeged is, de ez nem derült ki, vagy nem volt lényeges - és megint felfedeztem egy épületet. Az épület homlokzata szinte teljes egészében takarásban volt, furcsa, ronda, nagy, kopott piros lemezekkel, igazi szocreál... Valahogy az épület háta mögé kerülve azonban megláttam a barokk jellegzetességeket... csodálatosan nézett ki. Egy érték, mely zavarba ejtette a munkáshatalmat, ezért jobbnak látta lemezekkel elfedni.

Az épület legfeljebb 3 emeletes lehetett, gondolom, XVIII. századi építésű, előkelő ház. Különleges ornamentikája azonnal szembetűnt, elegáns, de nem hivalkodó, visszafogottan tekintélyes, időben és térben állandó értéket képviselő stabilitás, áhitat és ima. Mint durva, bő férfiruhába bújtatott szépséges leányzó.

Álmomban észleltem, hogy ezt az épületet meg kell menteni, és ez az én dolgom. A "projekt" anyagi része most sem tűnt lényegesnek, a cél viszont egyértelműen ott lebegett szemem előtt: felújítani és régi pompájában láttatni újra.

Tegnap a Gyerekekkel éppen arról beszélgettünk, hogy az elmúlt 5-10 évben hány, azelőtt "kultikus", vagy egyszerűen csak közkedvelt hely, intézmény ment tönkre, vált az idő martalékává, ment ebek harmincadjára. Milyen fantasztikus volna akár pályázati pénzeket szerezni és helyreállítani, újra megnyitni többségüket a közönség előtt.

Ilyen például a Margitszigeten a volt Dózsa Teniszcentrum, ahol annak idején a centerpályán Temesvári Andrea simán nyerte az Országos Bajnokságokat.

http://www.nemzetisport.hu/migralt_cikkek/20080914/szellemszerva/

Vagy ilyen elhagyatott épület lett az Újpesti Uszoda és Gyógyfürdő, mely fénykorában a Széchenyi fürdőből kapta a gyógyvizet, s az uszodában állandó úszásoktatás folyt. Az épület szinte teljes egészében mozaikkal kirakott - felbecsülhetetlen értékünk lehetne ma is és a jövőben.

Ma felveri a gaz e két helyszínt, lehangoló az elhagyatott komplexumok látványa.

Ne hagyjuk veszni értékeinket...

Halásztelek elején a volt Malonyai kastély éveken (évtizedeken?) keresztül csak omladozott. Összeszorult a szívem, valahányszor elrobogtam előtte kocsival. Aztán... csoda történt... egyszer csak fölállványozták, és egy nyár alatt eredeti állapotában hozták helyre, legnagyobb ámulatomra. Megmentették és helyreállították a tetőszerkezetet, mely már gerendáira csupaszodva menthetetlennek tűnt. Az épület most sem hivalkodik, nem cifra palota. Egyszerűen patinás, szemérmesen szép és elegáns.

Múlandó és állandó értékeink között tegyünk különbséget, s mindkettő listáját bővítsük napról napra. Hasonlítsuk össze, melyikre mennyit áldozunk, s megéri-e.

A bejegyzés trackback címe:

https://belvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr842571694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.