"Sérelmein csak a gyenge rágódik. Az erős odacsap, nem is foglalkozik a megbocsátás gondolatával. Ez ugyan nagyon mezítlábas bölcselet, mégis igaz: mindig csak a gyenge sérül bennünk, az erős soha. Ott, ahol erős vagy, nem tudnak megbántani." Müller Péter

Vonzások és választások... Válassz jól - jól mondod. Az vesse rám az első követ, aki mindig jól dönt. Tévedhetetlen. Nem az a célom, hogy tökéletes legyek, vagy tévedhetetlen. Sokkal inkább az, hogy a hibáimat elfogadva a hibás döntéseimért felelősséget tudjak-merjek-akarjak vállalni.

ÖNismeret

ÖNértékelés

ÖNbizalom

ÖNbecsülés kérdése. Hosszú éveken át alakul, fejlődik az emberben, és ha megtanultuk a leckét, önmagunk megbecsülése védelmez. S bizony megvéd attól, hogy a kelleténél kiszolgáltatottabbakká váljunk egy kapcsolatban.

Teszem fel a kérdést: mekkora árat vagyunk hajlandók fizetni azért, hogy elfogadjanak, megbecsüljenek, szeressenek bennünket... 

Ha leendő társam így nyilatkozna a kezdet kezdetén: "áhh... csalódtam a nőkben... csak kihasználják a férfiakat...", vagy "nem értenek az emberek", esetleg "sokat csalódtam, már nem bízom úgy, mint régebben", én biztosan megállnék, és elgondolkodnék a következőkön:

- Rólam is ez a véleménye, hiszen általánosított.

- Akarok ilyen terhet magamra venni?

- Mi az ára annak, hogy bebizonyíthatom, legalább én jó ember vagyok?

- Biztos, hogy ez az én folyóm?

Ismerjük fel a finoman kimunkált érzelmi zsarolást. Szerepet kell játszanunk? Jeanne d'Arc vagy a korán haló mosónő legyek, Drágám?

Vajon hol vannak az én határaim? Az én boldogságom mennyire lesz fontos ebben a kapcsolatban? Hogyan fogunk kölcsönösen alkalmazkodni? Összecsiszolódni? Vagy én minden nap bizonyíthatok, az ő érdeme pedig az lesz, hogy lehetőséget ad rá?

Lehet, hogy altruista vagyok (embereken segítő, áldozatkész), de vajon mennyire lehet visszaélni a természetemmel? Az érdekeim hogyan fognak érvényesülni, ha már az elején háttérbe szorulnak?

A játszma neve: majd én boldoggá teszlek!