"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." - Nietzsche
Nekem mondhat akárki akármit, amióta láttuk Jézust a felüljárón, már semmin sem lepődöm meg.
Az M5-ös kivezető szakaszán az egyik gyaloghídon sétált, hosszú, törtfehér ruhában deréknál lazán megkötve, de nem volt kopasz, mint a buddhisták, hanem hosszú hajú és (valószínűleg) szakállas, bár a jelenet pár másodpercig tartott, mivel elhaladtam a kocsival a felüljáró alatt és amikor visszanéztem, már nem láttam.
Emlékszem, öten ültünk az autóban, és miután tovahaladtam, valahogy bátortalanul egymásra néztünk. De nem mondtuk ki a kérdést, legfeljebb tekintetünk árulta el, hogy meglepődtünk. Aztán egyikünk megszólalt, mintha csak arról beszélne, hogy vett 10 deka párizsit olcsón: Jézus ott volt a hídon.
Mielőtt bárki magyarázatokat kezdene gyártani, közlöm, nem lényeges, hogy valóban megtörtént-e, vagy hogy valóban Jézus volt-e. Ha egy barátom egy nap azzal fordul hozzám, hogy szellemet látott, vagy bármilyen parajelenséget tapasztalt, talán az a dolgom, hogy erről lebeszéljem? Nem. Az ő valósága attól még létezik, hogy én nem éltem át. Az az ő igazsága, és mint tudjuk, igazság számtalan van, ahányan mi magunk, akik megéljük és leképezzük a megtörténteket. Végső igazság egy van.