VII. Miért éppen Kína?

 2010.12.29. 09:43

Álomdús éjszakám volt. Szeretek álmodni, másnap délelőtt olyankor mindig van min elmélkednem.

Miért éppen Kínában jártam álmomban? Hegyeken és erdőségeken kívül mást nem láttam, szóval lehetett volna az Alpok vagy a Kárpátok is, enyhén szólva is közelebb vannak, de álmomban az épp Kína volt, én meg kocsival hasítottam a kínai utakat. Semmi kínai nem volt benne, úgyhogy reggel okfejtésbe kezdtem magamban. Biztosan azért épp Kína, mert tegnap Bangkokról mesélt az Unokabátyus. Bár akkor sem teljesen nyilvánvaló, hogy Kínáról kell álmodni. Igaz, este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy egyszer szívesen elmennék Ujgur tartományba, megnézném magamnak azokat az ujgurokat, akikben némelyek rokonságot vélnek felfedezni a székelyekkel...

Aztán jött a következő álom, az én visszatérő álmom.

Házat építek. Már állnak a főfalak, de az egész még nyers, alakítható, variálható. Ajtók, ablakok még nincsenek, és mivel kezd hideg lenni, nekem sürgősen szereznem kell nyílászárókat. Közben azon gondolkodom, abból a kevés pénzből hogy a fenébe építkezem, hogy fog így elkészülni, és az igényeimet hogyan tudom megvalósítani a házamban. De ezen egy pillanatnál tovább sosem aggódom álmomban. Aztán jön valaki, körbe kell vezetnem a félkész házon, és én büszkén mutogatom neki: itt lesz a konyha, az étkező, legalább négy vagy öt szoba, mind tágas, érdekes falsíkokkal, egyedi tervezés. Nem hivalkodó, de egyéni és ettől különleges. Persze majd, ha már kész lesz.

Ez a fajta álom havonta-két havonta visszatér. Van úgy, hogy egy felújítandó, patinás ingatlanhoz jutok álmomban, és körbejárom, felfedezem, felmérem, mit is tudok kezdeni vele. Ilyenkor mindig kiderül, hogy csodálatos, masszív, stabil alapokkal rendelkező építményem van, burjánzó, legalább 100 éves kerttel, sőt, inkább parkkal, a bokrokat és tujákat csak meg kell újra formázni, füvet nyírni, fákat metszeni. Lábammal félresöpröm a túlburjánzó kúszónövényeket és kiderül, hogy romantikus, kőből rakott kerti utakat rejtenek, és szinte látom, hogy virágkora idején ebben a kertben szerelmespár andalgott, a ház egykori tulajdonosai és vidám baráti társaságuk nevetgélt önfeledten, az első világháború előtti békét idézve, amikor a gondozott parkban sétálók számára még egyszer, utoljára, kicsit megállni látszott az idő.

Aztán felfedezem a lakószintet, ahol némi átalakítással fantasztikus otthont lehet kialakítani. Érdekes, hogy noha álmomban sem vagyok gazdag, valahogy mégsem aggódom, miből fogom a felújítást fizetni... már ezért is szeretem ezt az álmomat :-)

Visszatérő elem a padlástér felfedezése. Masszív, 100 éves gerendák tagolják, és valami szinte "álomszerű" belsőépítészeti lehetőségeket rejt magában ez a padlás. A félhomályban is szinte látom, hogy milyen lesz, ha elkészül. Rengeteg lehetőség, amit csak ki kell aknázni... Álmomban mintha értenék a belsőépítészethez, amit egyébként nemigen mondhatok el magamról.

Ezek az álmok mindig feltöltenek energiával, ezért is szeretem őket.

Volt régebben egy ismerősöm, aki mindig építkezett álmában, vérrel és verítékkel építkezett, és úgy ébredt reggel, mint aki valóban egész éjjel téglát hordott és betont kevert...

Szeretem az én visszatérő álmomat, és nagyjából értelmeztem is már a jelentését.

Apropó, neked van visszatérő álmod? Kellemes, vagy netán ijesztő?

Mit gondolsz az én visszatérő álmomról? Mit jelenthet?

Címkék: kína álom építkezés park felújítás 100 romantikus éves kerti ösvény gerenda belsőépítészet padlás patinás

A bejegyzés trackback címe:

https://belvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr512545582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.