2011/7. Madrid fölött az ég

 2011.01.19. 20:00

"Az ember akkor a legkevésbé önmaga, ha a saját arcát viseli. Ha maszkot visel, könnyebben elmondja az igazat." - Oscar Wilde

Megint a repülés... Úticél Madrid, szerdára már okosabb leszek, a holnapi tréning után. Az út egészen élvezhető volt, kollégám szóval tartott, addig sem a légörvényeket lestem. A turbulenciára kólát iszom, ezt is kitapasztaltam már. Nem tudom, mit művel a gyomromban, de jót tesz, és a feltörekvő szénsav határozottan oldottabbá teszi a hangulatot.

Kiderült, hogy a kolléga amatőr repülős. Rögtön megtudtam, hogy azok az örvények, meg áramlatok, amik le-fel, azok egyáltalán nem probléma, és még ha le is törne a szárny, egy kis gépet le lehet tenni a földre (na nem ezt a hatalmas jószágot, de ez most amúgy is csak elmélet).

Budapest fölött kb. 2 percnyi felhőréteg után sütött a nap, és Madridig tökéletesen tiszta volt az utunk az égbolton.

Las Matas a városrész vagy elő- netán utóvároska neve, ezt nem sikerült tisztáznom, mivel már azt sem tudtam, Madridhoz képest hol a reptér. De a jófajta telefonos dzsipiesz elvezetett a hoteltól a főút másik oldalán lévő étteremhez, némi kérdezősködés és szabad szemmel pásztázás után. Az étteremben senki sem beszélt angolul, az étlap spanyol, tehát maradtak az illusztrációk. A választásunk tökéletesnek bizonyult, bár ebben az étteremben megkockáztatom, nem lehet melléfogni egyik étellel sem. Meg kellett érnem 42 évet, és át kellett esnem kb. 78 steak-rendelésen ebben a nyamvadt életemben, hogy egy Madrid melletti étkezdében megkapjam a tökéleteset. Ha tudnám az étterem nevét... de a steak-kel voltam elfoglalva. Aztán leöblitettük egy kis garnélával, de csak mert későn lesz vacsora, 3/4 9-kor szednek össze minket a szállodánál. Este kilenckor vacsorázni... spanyol tempó.

Irigyeimnek üzenem: Madridot egyszer láttam eddig, 18 évvel ezelőtt, és ezen a statisztikán a mostani út sem fog javitani.

Rájöttem, hogy tulajdonképpen rég voltam ilyen közel Afrikához :-) Már csak a Bamako miatt mondom...

Ami pedig a kezdőidézetet illeti, nos, talán nem jutottam ma sem közelebb a lényem leglényegéhez, de Pesttől eléggé eltávolodtam ahhoz, hogy elgondolkodjam a célokon, és a célok mögötti vágyakon. Tudom, mit szeretnék megtartani és tudom, min kell (ene) változtatni.

Ha az ember másokat fejleszt, közben önmaga is fejlődik, ha elég éber és nyitott.

Fontos-e, hogy mi találjuk meg a feladatot, vagy az talál meg minket? Egy és ugyanaz. Érkezzen időben és jókor. Akkor lehetőség. Nem kell siettetni a dolgokat.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://belvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr262590297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.