Markáns gondolatok járnak a fejemben:

...remélem, nem kapok ételmérgezést, ha a több, mint egy hete bepácolt pulykamellet kisütöm és megeszem

...ahogy kinézek az ablakon, Brueghel havas képei jutnak eszembe... Michelin-babák csúszkálnak a havon, hideg van... a nap, amint áttörni igyekszik a ködön... majd' egy hetes havat meg jeget kell levakarnom a kocsiról, ha el akarok indulni még ma

...a Gyereknek ma van a névnapja, de majd csak pénteken köszöntjük (zsozsó áll a házhoz, Tomikám)

...a macska dzsungelharcost játszik a karácsonyfa alatt, úgyhogy a díszek egyre följebb kerülnek

...nem lehetne, hogy inkább a macska lennék nálam?

...mégiscsak eszem abból a pulykából, vállalom a kockázatot

...zsenge malacot kell még vennem Újév napjára... meg lencsét... három a magyar igazság, vesszen a pénz, veszek füstölt húst is... aki kitalálta a petárdát, zárassék egy 3x3-as szobába és percenként 12 petárda robbantassék föl mellette

...aszongya a barátnőm, hogy róla csak szépeket írhatok a naplómba, de hát kiről nem... mennyi idő alatt derül ki, hogyha ételmérgezést kaptam?

...ha emlékszem minden eddigi autóm rendszámára, meg a szüleim kocsijainak rendszámára, akkor az már betegség?

Amúgy ha nem írnék többet, mégiscsak romlott volt a hús