Az élet rejteget meglepetéseket...

Évek óta motoszkál bennem valami rejtett, nehezen körülírható érzés, egy sugallat, hogy egyszer Afrikába megyek.

Nem is vágy ez, hiszen már évek óta úgy látom a jövőm egy-egy szeletét, mint befejezett múltat - ezt nagy bátorság leírnom, főleg, mivel mások is olvashatják ezt a naplót.

Szóval, itt van ez az Afrika. Nincs bennem különösebb vágyódás, nem érzek olthatatlan késztetést, hogy Afrikába menjek. De valahogy az utóbbi időkben mintha valahol a szoba sarkából hozzám indulna egy láthatatlan, vékony fonál, és a sarokban ott van az afrikai utazás, mint lehetőség.

Az iskola, ahová tartozom, lehetőséget kapott és autót indít a Bamako ralin. Pár hete tudtam meg. Azok az ismerőseim, talán mondhatom, barátaim, akikkel hétvégente együtt töltünk néhány órát, együtt utazunk a lélek útján, most, 2011. január 15-én elindulnak a Hősök teréről egyenesen Afrikába.

Lehetőségként élem-e meg ezt az információt, ez csak rajtam múlik. Ha igen, tehetek-e lépéseket azért, hogy én is eljussak jövőre, vagy azután oda, ahonnan az emberiség valószínűsíthetően kirajzott a világba: http://www.origo.hu/tudomany/20080410-szazszor-reszletesebb-kep-az-ember-genetikai-sokfelesegerol.html

Nem szeretek nagy szavakat használni, de tudom, hogy ennek az évszázadnak Afrika lesz a "sztárja", s lehet, hogy Afrika lesz a nyertese, és egyben talán a vesztese is. Nekem nincsenek világmegváltó terveim, azt gondolom, ahhoz először magamat kell megváltanom (megszabadítanom?). Nem hiszem, hogy feltétlenül csak Afrikában tudnék hozzájárulni az emberiség megsegítéséhez. Ha a szomszédomra rámosolygok, adok egy százast a hajléktalannak, aki a Déli Pályaudvarnál kéreget, kutyája kikötve a villanyoszlophoz egész álló nap, (és ennek a hajléktalannak nem a szesztől bizonytalan a járása, hanem azért, mert gyakorlatilag vak), szóval a világ megváltását önmagamban és a közvetlen környezetemben kell kezdenem. Néha nehezebb, elhiheted, mint elszaladni egy másik kontinensre, kiszakadni a napi jól bevált rutinból, hidd el, néha nehezebb önmagunkon erőt venni, a belső békét megteremteni és megtartani. Ha az enyéim boldogulásáért megtettem mindent, jöhetnek a máséi :-)

Ezért úgy vagyok ezzel a Budapest - Bamako ralival, mint az egyszeri székely az asszonnyal való együtt hálással: ha meglesz, meglesz, ha nem lesz meg, nem lesz meg.

Lefordítva a szót, ha megadja az Isten, akkor biztosan okkal adja meg, ha viszont nem kerül rá sor, majd sor kerül másra, máskor, máshol. Nem olyan lehetőségekre kell várni, melyek nem a mi lehetőségeink, hanem olyanokkal kell élni, amik a szoba sarkában pislognak, és csak arra várnak, hogy magunkhoz édesgessük őket. Mint a pók, láthatatlan fonalat húz és az egyik lábát rajta tartja ezen a fonálon, ami ha megrezdül, ha az "áldozat" beleakad, pókunk már szalad is elő rejtekhelyéről, és intézkedik.

Téged mennyire mozgat meg egy ilyen Afrika-utazás lehetősége?...